sokára évdijat kapott a király magánpénztárából s Falmouth gróffá nevezték ki.

A közéletben kezdettől fogva épen olyan nagy volt a szolgaiság, mint a magánviszonyokban. Az alsóház, mely nem régiben királyi hatalommal uralkodott s még tele volt presbyteriánokkal, forradalmárokkal és diadalmas harczosokkal, megszavazta, hogy sem ő maga, sem az angol nép nem volna feloldozható a lázadás szörnyű bűnétől és méltó büntetésétől, ha formaszerűleg ki nem kérnék ő felsége kegyelmét és bocsánatát, melyet a bredai nyilatkozatban megadott.» És azután mind e hősök testületileg megjelentek uralkodójuk előtt és bűnbánólag szent lábai elé borultak. Ez általános elgyengülésben úgy látszott, hogy senkinek sincs többé önérzete. A király XIV. Lajos zsoldosává teszi magát s eladja országát 200,000 font évdíjért. A miniszterek, parlamenti tagok, követek pénzt fogadnak el Francziaországtól. A ragály elérte a hazafiakat is, még a legtisztábbakat, a vértanúkat is. Russel lord cselszövényekbe bocsátkozott a versaillesi udvarral; Sidney Algernon elfogadott 500 guineát. Nem volt elég izlésök, hogy megtartsanak egy kis szellemet, nem volt elég szellemök, hogy megtartsanak egy kis tisztességet.

14

14 Mr. Evelyn tells me of several of the menial servants of the court lacking bread, that have not received a farthing wages since the king's coming in. Pepys' Diary. 1667. Mr. Povy says that to this day the king do follow the women as much as he ever did. That the duke of York.... hath come out of his wife's bed and gone to others laid in bed for him,.... that the family (of the duke) is in horrible disorder by being in debt by spending above £60,000 per annum, when he hath not £40,000.

It is certain that, as it now is, the seamen of England, in my

Taine. III.

2

Ha így elfajulva szemléljük az embert, először is a kezdetleges barom vérengző ösztöneit találjuk benne. Az alsó ház egy tagja, sir John Coventry, oly szót ejtett ki, melyet a királyi kalandok rosszalása gyanánt fogtak fel. Barátja, Monmouth herczeg, a király parancsára orozva megtámadta derék, hű embereivel, kik egész csontjáig felhasították orrát. Egy Blood nevű gonosztevő órgyilkossági kísérletet tett Osmond herczeg ellen s leszúrta a Tower őrét, hogy ellophassa a korona gyémántjait. II. Károly érdekesnek és a maga nemében kiválónak találta ez embert, megkegyelmezett s Irlandban birtokot adományozott neki, és bizalmas körébe vonta Osmond herczeg szeme láttára, úgy, hogy Blood bizonyos tekintetben egész hős lett és a legelső körökben elfogadták. Ily szép példák után mindent lehetett merni. Buckingham herczeg, Shrewsbury grófnő szeretője, párbajban megöli a grófot; a grófnő, apródnak öltözve, Buckingham lovát tartotta, kit még egész véresen keblére ölelt; s azután e gyilkos és házasságtörő pár nyilvánosan és mintegy diadalmasan visszatért a halott házába. Nem csodálkozhaunk, ha Koenigsmark gróf «apró bűnnek» nevez egy órgyilkosságot, melyet lesből követett el. Leírjuk egy párbaj történetét Pepys után, hogy fogalmat nyujtsunk az órgyilkosok és leshányók szokásairól :

Sir Henri Bellasses és Tom Porter, kik a legjobb barátok voltak a világon, együtt beszélgettek és sir Henri Bellasses kissé hangosabban beszélt, valami közlést tevén a másiknak. Erre a társaságból így szólt valaki: - Hogyan! veszekszenek-e, hogy ily hangosan beszélnek? — Sir

conscience, would, if they could, go over and serve the king of France or Holland rather then us. (25 June 1667.)

Henri Bellasses ezt hallva, így szólt: Nem, és tudd meg, hogy én soha sem veszekszem a nélkül, hogy ne üssek. Jegyezd meg, hogy ezt a szabályt szoktam követni.

!

Hogyan mondá Tom Porter megütni? Szeretném látni azt az embert Angliában, ki engem meg merne ütni. Erre Sir Henri Bellasses pofon vágta, s mindketten párviadalra indultak ... Tom Porter megtudta, hogy sir Henri Bellasses kocsija megérkezett; ekkor kilépett a kávéházból, hol a tudósításra várt, megállította a kocsit, felszólítva sir Henri Bellassest, hogy szálljon ki. Jó, mondá sir Henri Bellasses, de úgy-e, nem fog megtámadni, mialatt kiszállok ? Nem, mondá Tom Porter. Erre kiszállt s mindketten kardot rántottak. Mind a kettő megsebesült, és sir Henri Bellasses oly erősen, hogy tíz nap mulva meghalt. »

E vérebek nem voltak olyanok, hogy szánalmat érezzenek ellenségeik iránt. A restauratio mészárlással kezdődött. A lordok rendkívül arczátlan kegyetlenséggel és őszinte bosszúvágygyal vitték a puritánok pöreit. Egy sheriff ide-oda ránczigálta a vérpadon sir Henri Vanet, zsebeiben kutatva s kiragadva kezéből egy papirdarabot, melyet el akart olvasni. Harrison tábornok pöre alatt a hóhér mindig mellette állt, gyász ruhában, kötelet tartva kezében, hogy így előre megízleltessék vele a halál gyötrelmét. Azután élve levették a bitóról és felkonczolták ; látta, mint dobják a tűzbe beleit; végre fölnégyelték s még reszkető szívét kitépve, megmutatták a népnek. A lovagok mulatságból jelentek meg a kivégzéseken. Némelyek még tovább mentek. Turner ezredes, látva, mint négyelik fel John Coke-ot, a legistát, meghagyta a sheriff embereinek, hogy vezessék közelebb Hugh Peterst, egy másik elitéltet. A hóhér hozzá közeledett, s vörös kezeit

dörzsölve, kérdezé a boldogtalantól, inyére volt-e a munka? Cromwell, Ireton, Bradshaw rothadó testeit éjjel kiásták s fejeiket póznára tűzték Westminster-Hall tetején. A hölgyek elmentek megnézni e borzalmakat; a jó Evelyn megtapsolta, az udvaronczok megénekelték azokat. Oly mélyre sülyedtek, hogy nég a physikai undor sem volt meg bennök. A szem és a szaglás nem jött többé az emberi érzelem segítségére, az érzékek épen úgy kihaltak, mint a szív.

V.

A vérengzéseket dorbézolások váltották fel. Olvassuk el Rochester gróf életét, 15 ki udvari ember és költő, s a korszak hőse volt. A vásári komédiás zabolátlan és gyászos erkölcseit találjuk benne; kocsmába járni, nőket csábítni, szennyes dalokat és piszkos pamphleteket írni volt gyönyörűsége; pletykázni az udvari hölgyekkel, czivakodni az írókkal, szidalmakat kapni, ütlegeket adni volt foglalkozása. Hogy a lovagot játszodja, előbb elszöktette nejét s azután esküdött meg vele. Hogy scepticismusát fitogtassa, visszautasított egy párbajt s gyáva nevet nyert. Öt éven át, mondják, részeg volt. Benső heve, nem találhatván nemes kifejezést, bohócz-kalandokra ragadta. Egy ízben Buckingham herczeggel kibérelte a newmarketi úton álló fogadót, kocsmárost játszott benne, jól tartotta a férjeket s megbecstelenítette feleségeiket. Vén asszonynak öltözve belopózott egy jámbor zsugori házába, elcsábította nejét, kit aztán Buckinghamnek engedett át. A férj felakasztotta magát; amazok pedig mulatságosnak

15 L. Forgues tanulmányát. (Revue des deux Mondes. 1857).

találták a tréfát. Máskor gyaloghintó-vivőnek, majd ismét koldusnőnek öltözött s a legaljasabb utczai szeretkezésekre adta magát. Végre charlatán és csillagjós lett s a külvárosokban magzatelhajtó szereket árult. A lángoló képzelem tévelygése ez, mely úgy piszkolja be magát, a mint más ékesíti, úgy halad előre a szennyben és őrültségben, mint más az értelemben és szépségben. Mivé lehetett a szerelem ily kezek közt? Költeményeinek még czímeit sem lehet lemásolni; csak a bordélyházak számára írt. Stendhal azt mondja, hogy a szerelem száraz ághoz hasonlít, melyet a bánya fenekére dobnak; a kristály ellepi, csipkésen elágazik rajta, s végre ragyogó gyémánt füzérré változtatja a közönséges fát. Rochester azzal kezdi, hogy letépi róla minden ékességét; hogy annál biztosabban megragadhassa, bottá változtatja. Minden eltűnik itt: a fínom érzések, ábrándok, ama varázslat, ama derült és magasztos fény, mely egy pillanatra átalakítja nyomorúságos világunkat, amaz illuzió, mely egybegyűjtve lényünk minden erejét, megmutatja nekünk a tökéletességet egy korlátolt teremtményben, és az örök boldogságot egy elmúló megindulásban. Mindez eltűnik, s nem marad más nála, mint jóllakott vágy és kialudt érzékek. A mi legrosszabb, szabatosan ír és lendület nélkül; hiányzik nála az állati hév, a festői érzékiség. Satyráiban Boileau tanítványára ismerünk. Semmi sem visszataszítóbb, mint a hideg trágárság. Eltürjük Giulio Romano priapiáit és velenczei kéjelgéseit, mert a szellem itt fölemeli a physikai ösztönt és ragyogó függönyzetének szépsége műremekké teszi az orgiát. Megbocsátunk Rabelaisnak, midőn érezzük a jókedv és férfias ifjuság mély erejét, melytől dobzódásai duzzadnak; megelégszünk azzal, hogy befogjuk orrunkat és csodálattal, sőt rokonszenvvel követjük